A második világháború vége óta a dollár a világ legfontosabb fizetőeszköze. Ez a leggyakrabban használt tartalékvaluta, amelyet szerte a világon a legszélesebb körben használnak a nemzetközi kereskedelemben és egyéb tranzakciókban is. A dollár központi szerepe a globális gazdaságban bizonyos előnyökkel jár az Egyesült Államoknak, például könnyebben kölcsönözhet külföldről, és megerősíti az Egyesült Államok pénzügyi szankcióinak hatását.
Egyes amerikai szakértők azonban azzal érvelnek, hogy a dollár globális gazdasági fölényének ára van. Az amerikai kötvények iránt megnövekedett külföldi kereslet felértékeli a dollárt, ami csökkenti az USA export versenyképességét (az exportnak a gyenge árfolyam lenne jó), és ez kereskedelmi hiányokhoz és munkahelyek elvesztéséhez vezet. Mivel a dollár számos globális üzleti tranzakcióban jelen van, nyomást gyakorol az amerikai jegybankra, hogy az a világ végső hitelezőjeként lépjen fel olyan gazdasági válságok idején, mint például a koronavírus-járvány által kiváltott válság. Hiszen ha a világ pénze a dollár, akkor a dollár kibocsátójának az átlagos országoknál nagyobb felelőssége van abban, hogyan alakulnak a dolgok a világgazdaságban.
A tartalékvaluta olyan deviza, amelyet egy központi bank vagy államkincstár tart országa hivatalos devizatartalékának részeként. Az országok több okból tartanak tartalékokat, többek között azért, hogy átvészeljék a gazdasági sokkokat, kifizessék az importált, azaz külföldről vásárolt termékeket, törlesszék a külföldi adósságokat, és befolyásolják saját valutájuk értékét. Sok ország saját valutájában nem tud hitelt felvenni vagy fizetni a külföldi árukért – mivel a nemzetközi kereskedelem nagy része dollárban bonyolódik –, ezért tartalékokat kell tartaniuk, hogy biztosítsák a folyamatos importellátást a válság idején, és biztosítsák a hitelezőket arról, hogy az adósságfizetések külföldi pénznemben megtörténnek. Egy külföldi hitelező ugyanis bizonyos esetben nem egy kis nemzeti valutában kéri a törlesztést, hanem a saját pénzében.
A legtöbb ország nagy és nyitott pénzügyi piacokkal rendelkező devizában szeretné tartani tartalékait, mert biztos akar lenni abban, hogy a szükség pillanataiban hozzáférhet tartalékaihoz. A központi bankok gyakran tartanak valutát államkötvények, például amerikai kincstárjegyek formájában. Az Egyesült Államok kincstári piaca továbbra is messze a világ legnagyobb és leglikvidebb kötvénypiaca – a legkönnyebben beszerezhető és kiárusítható kötvényekkel.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF), a nemzetközi monetáris rendszer felügyeletéért felelős szerv nyolc fő tartalékvalutát ismer el: az ausztrál dollárt, a brit fontot, a kanadai dollárt, a kínai renminbit, az eurót, a japán jent, a svájci frankot és amerikai dollárt. Az amerikai dollár messze a leggyakrabban tartott tartalékvaluta, amely jelenleg a világ devizatartalékának nagyjából 60 százalékát teszi ki.
Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat, miközben Lula és Modi gesztusai új geopolitikai egyensúly kezdeteit jelezhetik – akár Washington örömére.
Az ukrán dezinformációs kampány narratívájához hasonló módon próbálták a megvert és elhunyt kárpátaljai férfi kapcsán hitelteleníteni cikkünket – van azonban egy kis bökkenő.
A Mandiner megkeresésére kiderült: sem színpad, sem hivatalos program nem jár a Tisza-vezérnek.
Az ügyben – bizonyítottság esetén – felmerülhet az információs rendszer vagy adat megsértése bűntett gyanúja.
Külföldről támadják lapunkat, mióta feltártuk, hogy halálra vertek egy kényszersorozott magyar állampolgárt az ukrán toborzók.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
Sosem volt még ilyen egyszerű kijátszani rendszereket, mint az MI megjelenése óta – és ez alapjaiban rengetheti meg többek között a globális pénzügyi biztonságot. A bűnözők már most is hatékonyan alkalmazzák a mesterségesintelligencia-eszközöket, miközben a pénzügyi ellenőrző rendszerek többsége még mindig a jelenlegi – nem pedig a közelgő – fenyegetésekre van felkészítve.
„Ahogy már eddig is sokszor, ismét megfutamodtak a vita elől” – fogalmazott Nacsa Lőrinc.
